2010. október 30., szombat

Közelítő tél



A két hetes megamunka után gyors sikerélményre vágytam, így adta magát a horgolás. Nem tudtam szabadulni a borongós időtől, ez visszaköszön a színekben is. Gondolkodás nélkül a szürke és fehér gyöngyökhöz nyúltam.
A láncrész jó hosszú, duplán a nyakba tekerhető. A kis virágocskát csak azért kapta, hogy mégse legyen olyan csupasz. Amúgy meg levehető, ha mégis úgy alakul. :-)

2010. október 25., hétfő

Medúzák ölelésében




Hát, végre... Két heti kemény munkával sikerült befejezni. :-) Kásazabáló peyote cső, 75 g 10/0-ás kását emésztett fel, és a vége felé már nagyon uncsi volt fűzni. Alig vártam, hogy a végére érjek. :-D Ehhez képest a rivoli befoglalás már csak ujjgyakorlat volt, aztán megint jött a macera. Felgombostűzni a befoglalásokat, majd felvarrogatni a lábacskákat. De megérte, -mert bár elég súlyos darab lett, és nagyon alkalmi -, de iszonyúan boldog vagyok, hogy elkészült. :-)

2010. október 12., kedd

Édesanyámnak



Édesanyámnak készítettem ezt a nyakláncot, akinek nem tudom soha meghálálni mindazt, amit értem tett. Ez csak egy aprócska jelképe szeretetemnek.

2010. október 10., vasárnap

Nyár a réten




Hát, túllendültem az alkotói válságon!!! :-) A két hétig tartó semmi sem sikerül, semmi sem tetszik után elővettem a már rég kinézett, Babra csodás peyote karkötőjéről készült képet, és mivel annyira tetszett az eredeti, úgy gondoltam, hasonló színekkel én is megcsinálom. (Remélem, Babra nem veszi rossz néven).
Ebben a szürke, hideg, borongós időben igazán jó kedvre derített a harsány színkavalkád. :-D Meg persze barátkozom a kék színnel, amit eddig nem használtam saját részre, mint az a blogban lévő képekből is kiderül. :-))) Valahogy önmagában most sem tudnám hordani a kéket, de a kedvenc zöldemmel és sárgával kombinálva már elviselhető és viselhető lett számomra is. :-)
Köszönöm Babrának az inspirációt! :-)

2010. október 9., szombat

Cipzár



Na, már jó rég nem tettem fel semmit! Elkészültek a rendelések, és belevágtam a kiszemelt darabok elkészítésének, de valahogy egyik sem úgy alakult, hogy tetszett volna, így minden ollóra lett ítélve. Gondolom, nem vagyok egyedül az időnként előforduló alkotói válsággal.... :-)
Ez az egy karkötő élte túl. Semmi extra, de ahogy készen lett, egyből a cipzár ugrott be róla. Hiába vannak rajta ívek, a végei eldöntötték a nevét. :-DDD
Persze, azóta már van félkész munkám, ami tetszik is, így bízom benne, hogy átlendültem a holtponton!
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy gratuláljak mindenkinek, aki részt vett a Bellatrix játékban. Nem győztem mindenki szépséges alkotását kommentelni, így most ebben a postban egyszerre "lezavarom". :-)))